Az első magyar női pilóta a Osztrák-Magyar Monarchiában
1891 január 13-án született Budapesten, erdetileg Steinschneider-Wenckheim Helene Ilka névre keresztelték, de a szülők csak Lilly-nek becézték. A születési anyakönyvi kivonat szerint a VI. kerületi Nagy János utca 8 szám alatt látta meg a napvilágot második gyermekként, Hugó báttyja után.
A gyermekkoráról nem lehet sokat tudni, az bizonyos, hogy a születése utána a budapesti Damjanich utcába költözött, de sajnos báttyját viszonylag korán elveszítette a család. A magyar nyelv mellett kiválóan beszélt németül, franciául és angolul.
Édesanyja cseh származású Wohl Irma, édesapja Steinschneider Bernát jómódú izraelita származású pesti vállalkozó volt. Különböző kereskedelmi érdekeltségei voltak, vezetett lószőrfonó gyárat, ágyneműkereskedő, majd néhány évtized alatt jól menő paplangyárat majd bútorüzemet hozott létre. A Steinschneider família a császári udvar ágyneműbeszállítója lett, mintaboltjukat Pesten járva Sissi császárné is felkereste.
A házaspárnak négy év alatt négy gyermeke született: Hugó (1890), Ilka (1891), Frigyes (1893), Margit (1894)
A Steinschneider gyerekek nem szenvedtek hiányt sem anyagi javakból sem a taníttatásból, ugyanis nyelveket beszéltek, zeneakadémiára jártak és élték a nagypolgári pesti életüket, kivéve Lilly kisasszony vágyott egészen más dolgokra: a repülésre.
Átlagos kisannyonynak nem volt mondható, hiszen nagy érdeklődést mutatott minden technikai csoda iránt
Apró termetű Lilly modern gondolkodású volt, megtanult lovagolni, szeretett minden sportot, ami veszélyes vagy nem hétköznapi, erős érdeklődést mutatott a ballonrepülés és az ejtőernyőzés a motorsportok iránt is.
Lenyűgözték a kor terchnikai vívmányai, a gépek, járművek, repülők és érdekelte az autómobil vezetése, ezért elhatározata, hogy autót fog vezetni.
Mindösszesen 20 esztendősen, 1911 március 28-án már megszerezte a vezetői engedélyét, bár azt gondolta, hogy fiús érdeklődéséért ki fogják nevetni, ezért szülei és a nagy nyilvánosság előtt a legnagyobb titokban végezte el a 6 hetes vezetői tanfolyamot. Lilly nagyon szerette a szép ruhákat, a parfümöket és a szép ékszereket, amikből nem szenvedett hiányt. A 200 koronás tanfolyam díját is saját ékszereinek zálogba adásából tudta fedezni.
Különböző garázsokba járt hogy megismerje a motorokat és alkatrészeket tanulmányozott, sokat beszélgetett és folyamatosan figyelte a szerelőket, próbált minnél többet részt venni a gépek javításában, működésük megértésében. A szülők meglepetése nagy volt, mikor lányuk egy nappal a vizsga után egyszer csak a sofőr helyére ült be a kapu előtt várakozó családi autómobilba.
Lilly saját állítása szerint ő volt az első nő, aki a sofőrtanfolyamot sikerrel elvégezte, bár erre sajnos nem lehetett a későbbiekben egyértelmű írásos megerősítést találni.
Igazi célja mégis a repülés volt
Lilly hamarosan újabb meglepetéssel állt elő otthon: 6000 koronát kért apjától pilótatanfolyamra. A szülők eleinte hallani sem akartak erről az őrült vállalkozásról, Lilly azonban nem tágított, bejelentette, hogy végső esetben eladja az ékszereit, de ő bizony mindenképpen elmegy Bécsújhelyre, az aviatikai tanfolyamra. Mit volt mit tenni, a szülők beleegyeztek, hogy lányuk – egy franciakisasszony felügyelete mellett – Bécsújhelyre utazzon.
Pilótavizsga, aviatika, kezdetek
A magyar repülés az 1910-es évek elején indult számtalan merész és kísérletező pilóta és repülőgép konstruktőrnek köszönhetően, akkoriban magukat csak “aviatikusoknak” hívták.
Az aviatika népszerűsítését tűzték ki célul, hiszen Pest egy részének, Rákosmezőnek már megszokott látványossága volt pl. 1909-től is egy-egy levegőbe emelkedő törékeny repülő szerkezet. Nem titkolt szándékuk ezekkel a bemutató repülésekkel az is volt, hogy repülési szenvedélyüket népszerűsítve és ismétlődő repülőversenyeket meghírdetve bevételt teremtsenek.
Sokat lehetett olvasni a korabeli újságok hasábjain az 1900-as évek első pár évének repülési sikereiről, az első motoros géppel felemelkedő Wright fivérek első repüléséről, vagy az Eiffel-tornyot körülrepülő Alberto Santos Dumont-ról, vagy a La Manche csatornát átrepülő Louis Blériot-ról.
Akkoriban emelkedett a levegőbe a világ első női pilótája, a francia Therese Peltier, akit hamarosan követett Raymonde de Laroche, az első nő, aki hivatalosan is megszerezte a repülési engedélyt.
A szegény családból származó színésznő, akit a sajtó arisztokratikus neve miatt tévesen bárónőnek titulált, 1910-ben, 24 éves korában kapta meg a Nemzetközi Légügyi Szövetség által kiállított jogosítványt. Nem sokkal ezután őt is Magyarországra várták az 1910 júniusában megrendezett Budapesti Nemzetközi Repülőversenyre.
1910 nyara Lilly élete számára meghatározó volt
Nézőként részt vett Budapesten megrendezett nemzetközi repülőversenyen…
Az aviatikai meetingnek is nevezett versenyt az egykori Felsőrákosi Lovassági Gyakorlótéren, a mai Örs vezér tér helyén rendezték. A hadügyminiszter azzal a kikötéssel adta át a területet a Magyar Aero Club-nak, hogy ott csak napfelkelte előtt és késő délután szállhatnak fel és le a repülők, hogy a számításai szerint nyilvánvalóan lezuhanó gépek ne találjanak nagyobb tömegre hullani az utcákon.
A veszély, ami nem volt teljesen alaptalan, egyáltalán nem érdekelte a repülés lázában égő fővárosiakat: lovas kocsin, kerékpárral és automobilokon tódultak a verseny helyszínére. A 13 napig tartó rendezvényre kilenc országból harminc pilóta érkezett. A kilenc rajthoz álló magyar aviátor nem szerepelt túl jól, a versenyeket a gyakorlottabb külföldi pilóták nyerték, köztük Laroche „bárónő”. A jelen lévő Jászai Mari őt „ikarosi gyermeknek” nevezte az eseményről beszámoló levelében, akit a „hajlam és vágyakozás vitt a felhők közelébe”.
Az Osztrák-Magyar Monarchiában a nőknek egyetlen lehetőségük volt, hogy a levegőbe emelkedjenek: ha azt légi ballasztként tették. Bizonyos repülési manővereknél ugyanis feltétel volt második személy szállítása is, s ehhez vállalkozó kedvű, könnyű testalkatú utasokat kerestek az aviátorok. A filigrán alkatú, törékeny magyar lány egy ilyen felhívásra jelentkezett, s ennek köszönhetően szállhatott fel először a levegőbe.
Egy távolsági rekordkísérlet résztvevője lett, egy osztrák pilóta utasaként 168 kilométeres utat tett meg, amelyet több másik, hasonló utazás követett. Eközben egyetlen percre sem tett le róla, hogy maga is megszerezze a pilótaigazolványt.
Ez addig összesen három honfitársának sikerült: Székely Mihály-nak, aki először repült át Ausztriából Budapestre, az erdélyi aviatikát meghonosító gróf Teleky Tibor-nak, és a fiumei születésű Prodam Guidó-nak. Az sem javította a fiatal lány esélyeit, hogy a lapok megírták: példaképe, Raymonde de Laroche Németországban lezuhant a gépével, és majdnem belehalt sérüléseibe. Így aztán a gazdag paplangyáros lányának hiába volt elegendő anyagi háttere a légi tanulmányokhoz és a vizsgákhoz, Rákosmezőn nem engedélyezték számára a pilótaleckéket.
Lilly egy visszaemlékezése …
“Akkoriban már 14 napja tartózkodtam a repülőtéren mégsem volt alkalmam repülni. Aztán egy csodálatos estén, úgy fél 9 tájban holdfény világította be az egész repülőteret. A hangárok, a körben fekvő hegyek, a Schneeberg, mind ezüstös lágy fényben látszottak. Egyszercsak odaszól nekem Sabletnyik mérnök, a híres pilóta: “Most indulok, akar velem repülni?” – Még, hogy akarok-e ?! .. Ezer örömmel !!!
A kisasszony, aki még akkor velem volt, energikusan tiltakozott, szegényke rettenetesen aggódott miattam. Megragadott a hosszú sárga kabátomnál fogva és nem akart elengedni. Hirtelen elhatározással kicsússzantam a kabátból, a repülőgépnél termettem és még mielőtt a megdöbbent francia-kisasszony megértette volna, hogy engem, vagy a kabátomat tartja-e a kezében már önfeledten repültem is Szablatnyikkal.
Olyan érzés volt ez, melyet egyszerűen nem lehet leírni! Először a rövid nekifutás, aztán a felemelkedés, ahol az ember nem érzett rázkódást. Ha a motor zaja nem lett volna, azt hittem volna csak álom az egész…”
Steinschneider Lilly nem adta fel álmát, elutazott az ausztriai Bécsújhelyre, ahol jelentkezett az ottani pilótaiskolába. A tanfolyamon Karl Illner, a korszak híres osztrák repülője volt az oktatója, aki egyben a magassági világrekordot is tartotta. A vizsgára 1912. augusztus 15-én került sor, s a különleges eseményt megtekintette Emil Uzelac, az osztrák-magyar katonai léghajózás parancsnoka is.
Etrich Taube monoplanjával vizsgagyakorlatként 8-as köröket, majd különböző fordulásos manővereket kellett elvégeznie a levegőben.
A sikeres vizsgát követően az első magyar pilótakisasszony megkapta az igazolványát, amelyben nevét németesen Lilly-nek írták, s innentől kezdve így használta ő is.
Bár nemzetközi összesítés nincsen, minden bizonnyal egyike lett a világ első 10-15 női pilótájának. Első utasa maga Uzelac ezredes volt, akit rögtön a vizsga után felvitt a levegőbe.
1912 augusztus 20-án tömegek, 50-60 ezer ember zarándokoltak el a rákosmezei lovassági gyakorlópálya területén létrehozott repülőtérre, hogy megtekintsék a Szent István-napi repülőversenyt. Magyar állampolgárságú pilóták jelentkezhettek erre a rendezvényre, így frissen szerzett pilótanőként Lilly is jelentkezett.
Óriási volt az érdeklődés a közönség részéről, de egy logisztikai nehézség miatt sajnos gépe nem érkezett meg Bécsújhelyről időben, így nem tudott felszállni.
Sok negatív megjegyzést és újságcikket lehetett akkor hallani az esetről, voltak, akik egyenesen kijelentették, hogy a szenzáció bejelentés ellenére nem is tud repülni Lilly.
Nagyváradi repülőnap – az első nyilvános felszállás
“A kisasszonyt erős bőrövvel erősítik helyéhez a montőrök. A pilóta-nő elhelyezkedik, a pompás Etrich-féle monoplán berregni kezd.
A montőrök, heves szélroham keletkezik, visszatartják a gépet, maga gróf Teleky is segít a montőröknek. Egy pillanat, a gép 50-60 métert gurul, rögtön felemelkedik, Illner boldogan dörzsöli kezét. Bölöny József elragadtatva nézi a szálló gépmadarat.
Steinschneider Lilly fiús profiljából nem látszik több egy idegesen mozgó pontnál. Gyönyörű repülés, 31 percig időzik Steinschneider a levegőben és a plató túlsó szélén engedi le a gépet. A közönség oda szalad, vállára emeli Steinschneidert, és diadalmenetben hozza el a hangárokhoz, hol Illner nyakába ugrik, és a mestert össze vissza csókolja.
A nézők átugorják a kordont és autogram kérések özönével árasztják el Steinschneider Lillyt, ugyanannyira, hogy Teleky grófnak fáradságos törtetés után sikerült csak az ünnepelthez jutni, hogy gratulálhasson. (Nagyváradi Napló, 1912. október 8.)”
1913 augusztus 20 – karrierje csúcspontja
7 magyar versenyző indult, amiből 4 induló magyar fejlesztésű géppel, Lilly Etrich monoplannal repült.
“Steinschneider Lilly k. a. Lányi A. hadnagy, Dobos I. és Székely M. startolásai és repülésük. Steinschneider Lilly k. a. repülőgépe, mely a leszálláskor felborult. Székely Mihály összetört gépe 600 m. magasból való esés után.”
Az akkor már híressé vált pilótanőnek egy osztrák aviatikai cég kínált állást, s azt Lilly el is fogadta. Nem sokáig állt azonban a vállalat alkalmazásában, mivel a remélt pilótamegbízások helyett irodai munkát adtak neki; többek között francia leveleket kellett németre fordítania.
1914 márciusában a Motor-Luftfahrzeug Gmbh felmondólevelet küldött Lillynek, kifejezve sajnálatukat, hogy nem tudnak neki az elképzeléseinek megfelelő munkát biztosítani, ugyanakkor megértve, hogy a kisasszony nem ilyen jellegű munkát szeretne végezni.
Ápolónő az első világháborúban
Az első világháború teljesen véget vetett a polgári repülésnek, korabeli újságcikkek szerint Lily nem törődve a háborús veszélyekkel jelentkezett tábori pilótának. Ez a szolgálat egy teljesen más jellegű repülős vizsgát igényelt, ezért elutasították kérelmét és a Vöröskereszt szolgálatában ápolónőként dolgozott a Monarchia keleti határánál tovább.
Házasság – gyermek
Az Ororsz fronton, Lemberg környékén talál rá szerelmére.
1915 nyarán a háború közepette kötött házasságot Bécsben a Tokióban japán anyától született, hangzatos nevű Johannes Evangelist Virgilio Coudenhove-Kalergi von Ronspergheim gróffal.
Félig japán, félig osztrák férje volt, akinek édesanyja Mitsuko Aoyama, arról híres, hogy ő volt az első japán nő aki áttelepült Európába.
Lilly diplomata férje csehországi lakóhelyére költözött, ahol a Klatovy melletti Poběžovice-i birtokon élt több mint húsz éven át.
A frissen kötött házasságának nagy ára volt, Lilly nem tarthatta családjával a kapcsolatot és fel kellett hagynia a repüléssel. Az ifjú házaspárt sok éven keresztül elkerülte a gyermekáldás, lányuk tizenkét évvel esküvőjük után, 1927 júniusában született Prágában. Ennek tiszteletére a család még egy emlékérmet is kibocsájtott.
A kislányt Maria Electa Thecla Elisabeth Christina Helena Sophia (1927, Prága – 2000, Los Angeles) néven anyakövezték, de a mindennapi életben csak Pixie-nek becézték.
A kislány egészségesen született, arcvonásaiban megtalálható volt a negyedvér japán származása. Egy fiatalkoti torokműtét miatt az orvosok nem engedték iskolai közösségbe, ezért a családi birtokon magántanulóként folytatta tovább tanulmányait.
1938-tól a jobb módhoz szokott grófné, a származása és a fokozódó náci helyzet hatására elköltözött Rómába, ahol sokat nélkülöztek, szegénységben éltek.
A gróf Berlini tartatózkodása alatt a náci szimpatizánsként és a náci párt híveként megpróbált minden szálat megmozgatni annak érdekében, hogy családját megmentse a kitoloncolástól. Ugyanakkor Lilly hiába kérte, hogy térjen vissza a gróf Rómába a házasságuk ez idő alatt megromlott. A grófné lánya érdekeit szem előtt tartva, a háború vége felé visszaküldte Pixie-t a ronspergi birtokra, hogy ott megfelelő oktatásban részesülhessen.
Bármennyire fájt is Lillynek a távollét a lányától, súlyos szívbetegsége, az állandó anyagi gondok, a megpróbáltatásoktól megtépázott idegrendszere arra kényszerítették, hogy feladja a gyermek nevelését és apja gondjaira bízza őt.
Férje 1963-ban Regensburgban újranősült, majd nemsokkal később 1965 január 29-én elhunyt.
Több, mint 700 repült órát repült mindenféle időjárási körülmények között, pedig csak három évet szentelhetett hobbijának. Óvatos pilótának tartották, még a biztosítótársaságok is alacsonyabb díjat állapítottak meg repüléseinél.
Bécsújhelyen – ahol 21 éves korában a pilótavizsgát letette – utcát neveztek el róla.
A Magyar Aero Club 4-es számú pilótaigazolványának tulajdonosa. Az első női pilóták egyike 1977-ben, 86 éves korában, Nizzában távozott az élők sorából.
forrás: filmhiradok, Europeana, Szerenyi Ildiko, archivnet, honvedelem, Nyary Krisztian