MARE – U.F.A.G. 1914-1918
Első Magyar Léghajó- és Repülőgépgyár Rt. (Budapest Váci út (mai) Hungária Krt sarok) néven 1912-ben alapította a Ganz-Danubius, Weiss Manfred és a Hitelbank. A gyár először Lohner “nyíl” típusú kétfedeles gépeket gyártott. Később BIII-as és BIV-es gépeket. A gépeket közeli reptér hiányában Rákosmezőn szerelték össze és repülték be. 1914-től UFAG, ekkortól kezdenek Hansa-Brandenburg típusokat (C-I) gyártani az új telephelyen Albertfalván.
Előzmények
A hadirepülés az első világháború idején magával hozta azt az igényt,
hogy azonos feladatú repülőgépekből egységes utasítások alapján többet gyártsanak és üzemeltessenek. Így született meg néhány jó nevű kocsi- és bútorgyár keretein belül a favázas repülőgépek, a repülőgép motorok gyártása az első automobilgyárak üzemeiben.
A bécsi Lohner Jakab Kocsigyár elsőnek rendezkedett be 1913-ban repülőgépek gyártására, s alakított ki Budapesten repülőgép építő műhelyt a Váci út és a mai Hungária körút sarkán lévő telken. A gépek kipróbálása azonban – hely hiányában – Mátyásföldön/Rákosmezőn történt.
A gyár igazgatója Wittmann Tibor keresett és Albertfalván talált megfelelő helyet a gépek építésére, mind a szárazföldi, mind pedig vízi kipróbálására és tárolására. A favázas és benzinnel működő gépek tűzvédelme miatt az is szempont volt, hogy a fel- és leszállópálya távol kerüljön a hangáraktól.
Repülőgépgyártás Magyarországon
Az I. világháború kezdetétől a Duna mentén – a budapesti Szt. Gellért
tértől egészen Érd térségéig – létesültek a magyar repülés jelentős bázisai.
Ebben az időszakban három repülőgépgyár is működött az országban. Ezek közül legfontosabb volt a Weiss Manfréd és a Ganz Danubius Rt.
által 1914-ben alapított Első Magyar Repülőgépgyár (MARE), németül
az UFAG (Ungarische Flugzeugfabrik Aktien Gesellschaft) Albertfalván.
Kezdetben a gyár 80 munkással dolgozott, ez a szám 1917 elején 1 200-ra emelkedett, majd 1918 végén elérte az 1 700 főt. A másik jelentős repülőgépgyár 1914-től a Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyár volt Aszódon, 400 főre emelkedő foglalkoztatotti létszámmal. A harmadik gyár Magyar Általános Gépgyár (MÁG) néven kezdte meg működését, ahol először repülőgép motorokat gyártottak, majd 1917-től Mátyásföldre, a repülőtér mellé történt költözés után már repülőgépeket
is készítettek. Itt 1 100 főt is foglalkoztattak. A három gyár együttes termelése 1914 és 1918 között 1576 repülőgép és kb. 870 motor volt (Kováts, 1951). A hazai repülőgépipar 1918-ban 4 480 munkást foglalkoztatott és 1914-1918 között összesen 2029 repülőgépet (sárkányt) és 1146 motort gyártott. Ez utóbbiban benne vannak a Magyar Automobil Rt. (MARTA) – Arad, a Ganz-Fiat – Budapest és az Automobil Hűtőgyár (HEFA) – Budapest által készített motorok és foglalkoztatottak is. (Csanádi, 1977, 118).
Repülőgép és légcsavargyár Albertfalván
Az 1914-ben Albertfalvára települt Első Magyar Repülőgépgyár (MARE) a hivatalos nyelv a német volt. Emiatt inkább az Ungarische
Flugzeugwerke (UFAG) néven vált ismertté. Favázas szárazföldi és vizi
repülőgépek gyártásával foglalkozott, s az első világháború idején a Monarchia legnagyobb repülőgépgyárává vált. Dolgozott itt Kármán Tódor, az aerodinamika későbbi nemzetközi és amerikai szakértője.
Albertfalván a repülőgépgyár mellett épült fel az Első Magyar Légcsavar
Gyár, ahol Asbóth Oszkárnak a gyár igazgatójának tervei alapján gyártották a jó hatásfokú, korszerű légcsavarokat. A gyárban a foglalkoztatottak létszáma elérte a 120 főt. Az egyik légcsavaron látható egy „Asboth” felirat, ami valószínűleg Asbóth Oszkárra, a neves mérnökre, a későbbi helikopter konstruktőrre utal, aki ebben az időben, a fischamendi „Katonai Aeronautikai Intézet” egyik vezető munkatársa volt.
A légcsavarokat legelőször egy darab gerendából faragták ki, azonban
ha a térgörbe légcsavar két lapátja nem sikerült teljesen egyformára, kiegyensúlyozatlan maradt, akkor a magas fordulatszám következtében
a légcsavar „ütött”, s előbb-utóbb deformálta, majd eltörte a motor főtengelyét. Az albertfalvai gyárban a legújabb technológiát alkalmazva
rétegelt fából ragasztással építették fel a légcsavarokat, többnyire a válogatott vörösfenyő és kőrisfa fájából. A rétegelés, a térgörbe
légcsavar hossz-, szélességi- és vastagsági toldásának eredményeképpen a deformációk minimálisra csökkentek.
Az Albertfalván gyártott repülőgéptípusok
Az Első Magyar Repülőgépgyárban Lohner licenc alapján 1915-ben már
22 darab 150 LE-s Daimler motorral felszerelt felderítőgép készült, amelyeket már a harctereken is jól hasznosítottak. Ezekből az L
típusokból összesen 57 db épült, amikor a MARE 1915 végén a német Hansa – Brandenburg repülőgépgyárral kötött licencszerződést és ettől
kezdve a Brandenburg típusok képezték az ekkor már UFAG néven ismertté vált albertfalvai repülőgépgyár fő termékeit.
A Brandenburg felderítőgép hazai továbbfejlesztése lett a gyár fő profilja, de ekkor már UFAG néven. A gyárban ezen kívül a Lohner gyár kitűnő
repülőcsónakjai, a L típusok, majd a nagyobb K és KG jelű harci repülő
csónakok is készültek.
A gyárban az első a Jacob Lohner által tervezett “nyílrepülőgépek”
(Pfeilflieger) után egy hasonló alakú, de jelentősen megerősített típust gyártottak: a Lohner B VII gépek nyilazott, kettős szárnyú 13,5 m
fesztávolságú, kétcellás, vászonborítású faszerkezetűek voltak, a szárnyak külső felületéről még külön hátranyúltak a csűrő felületek.
Az addigi gépekhez képest nagy keresztmetszetű, 9,5 m hosszúságú vászonborítású törzsben csaknem egymás mellett, kissé hátrafelé, lépcsőzetesen ült a pilóta és a megfigyelő. Így a megfigyelő előre is látott
és kapcsolata volt a pilótával. Nagy átmérőjű fa légcsavarja lassú fordulat mellett is könnyedén emelte a levegőbe az 1 300 kg-os gépet, és amely 130 km/h sebességet, 3 500 méter maximális magasságot tudott elérni háromórás repülési ideje alatt.
Brandenburg C I típusjellel 1916-tól gyártották a német Heinkel tervei szerint az első világháború egyik legjobb felderítőgépét. A kétcellás kétüléses, furnérborítású törzzsel épült gépnek 12,25 m-es szárnyai és 8,45 m-es törzshossza volt. 1916-ban 166, 1917-ben 330, majd 1918-ban 170 darabot gyártottak. Ugyanezen idő alatt még 12 db kétsíkú kétmotoros 18 m fesztávú Brandenburg G I bombázó is készült.
A Brandenburg C I típusú német felderítőgépből az UFAG telepén kb.700 db gépet építettek. A gép fesztávja: 12,3 m, hossza: 8,08 m volt. Max. Súlya: 1325 kg, sebessége: 170 km/h, hatótávolsága 600 km, a motor: Daimler 160 LE.
alberfalvi gyár udvarán (Nagy,1997)
haditechnikai kiállításon a budapesti Iparcsarnokban (Csanádi )
(Albertfalvi Múzeum)
Az UFAG tervezői, a cseh Bloudek, Stanko és a magyar Oravecz Béla tervezte UC I felderítő a legjobb tulajdonságú, leggyorsabb gépnek bizonyult a repülőarzenál pályázatán. Ezekbe 230 LE-s Hiero-motort építettek a magas, furnérborítású kétüléses törzsorrba. A gépek sebessége 180 km/h volt, 4900 m-ig emelkedtek és 3,5 órát tudtak a levegőben tölteni. Ebből a típusból az UFAG-nál 284 db-ot gyártottak.
Az UFAG C-I gyorsfelderítő két géppuskájából az előretüzelő szinkronizált volt, ezt a pilóta kezelte. Érdemes megemlíteni, hogy a szinkronizálás feltalálása – ami azt jelentette, hogy a forgó légcsavarok között a lövedékek úgy hagyták el a fegyvert, hogy nem ütköztek a légcsavar lapátjaival, Kármán Tódor gépészmérnök nevéhez fűződik. A szinkronizálásnak tulajdonítható, hogy a felderítő és bombázó repülőgépek mellett új katonai szereplő jelent meg az első világháború légterében:
a vadászgép.
1917-18-ban az albertfalvai repülőgépgyárban KG jelű repülőcsónakok és Brandenburg W 29 jelű vizi gépek is épültek. ezekből összesen mintegy 200 darabot gyártottak.
Az 1918. évi haditengerészeti fegyverszünet után AusztriaMagyarország repülőgépei, repülőgép tartozékai legnagyobbrészt az olaszok zsákmánya lettek, a maradékot az antant országok vitték el. A Magyarországra menekített, ill. a magyar gyárakban szállításra váró repülőgépeket a megszálló román csapatok vitték el. 1918 őszén mintegy 650 tábori és vízi repülőgép maradt hazai földön.
Az albertfalvai repülőgépgyártás emlékezete Az első repülőgépek készítésének évfordulójára, 1994-ben az Albertfalvai Helytörténeti Gyűjtemény és Iskolamúzeumban kiállítás nyílt a hazai repülés 20.század eleji történetéről, amelyben terepasztalon mutatták be a Szt.Gellért tértől egészen Érd térségéig húzódó repülőtérnek a mai Szabadság hídtól az albertfalvai Vegyész utcáig terjedő részét, a repülés főbb fázisait, a repülőteret, az átszerelő telepet, a gyárat.
Itt méretarányos maketteken jelenítették meg a Junkers, a Hopfner, az UFAG, a Barandenburg, a Lohner, az Oravecz, a Lampich és Szebeny típusú gépeket. A kiállításon több mint száz fénykép tanúskodik az egykori repülőéletről, amelyet Beleznay Andor múzeumigazgató rendezett, az összeállításban id. Winkler László segédkezett.
A Múzeum kezdeményezésére 1994-ben, az Építész utca 8-12. alatt, az
egykori Repülőgépgyár szerelőcsarnokának falán (Szellőző Művek Kft.)
emléktáblát helyeztek el.
forrás: Dr. Tóth Sándor László; Albertfalvi Helytörténeti és Iskolamúzeum gyűjteményei. Repüléstörténeti kiállítás, Csanádi Norbert–Nagyváradi Sándor-Winkler László (1977): A magyar repülés története. 2. kiadás. Műszaki, Budapest. 78, 93-107, 118.,128;