A legrégebbi írásos emlék amely Cinkotát említi 1074-ből maradt ránk. A krónika Salamon király és Géza és László árpád-házi hercegek közti csatát írja le. Ebben Cinkota még, mint “zyngota major” szerepel. Itt valószínűleg hercegi udvarház lehetett, ahol Géza és László megpihentek. Állt már az Árpádkori templom is, ami a mai evangélikus templom nyugati szárnyát adja. A feltárt templomfalak kövei 1050 és 1150 közötti építkezésre utalnak, tehát már ekkor élt itt egy kis keresztény közösség, melynek a templom nem csak az istentiszteletek színhelyéül szolgált, hanem védelmet is jelentett a lakosok számára. A toronyból megfigyelték a környéket és a félrevert harang hangjára a lakosok bemenekülhettek a védelmet jelentő falak közé. Az első okleveles adat amely a terület létezését bizonyítja a tatárjárás után jelent meg: 1241-ben a muhi csata után az átvonuló tatár hadak ezt a részt is elpusztították. Az 1259-ben a település a Nyulak-szigeti (mai Margit sziget) apácák birtokába került, az erről szóló oklevélben a terület elnevezése “terras Scyngata“. A név eredete kétséges, valószínűleg magyar elnevezés és a Szín személynév és a birtokos személyraggal ellátott gát főnév összetételéből ered: Színgáta. Mások szerint fenyvesrigót jelent a név, némelyek pedig besenyő eredetűnek tartják és szerintük temetővárat jelent. Ez után több oklevélben is előfordul Cinkota neve. 1265-ben a Pesthez tartozó Kőérföldet csatolják a faluhoz. A falu a XV. Század végén már fontos település volt a Pestről Hatvan felé vezető országút mentén, valószínűleg már ekkor állt a Nagyicce fogadó Cinkota határában. A néphagyomány több a cinkotai nagyicce eredetéről szóló mondát megőrzött. A történetek meglehetősen hasonlóak, az egyik változat a következő: A cinkotai plébános a dömösi prépostságért folyamodott a királyhoz, aki azt mondta, ha feljön hozzá Budára és megfelel három kérdésére, akkor megkapja. A plébános nagyon megijedt, de a részeges kántor elvállalta, hogy a király színe elé járul. Mátyás király a következőket kérdezte az álplébánostól:
– Hol kél fel a nap?
– Felségednek Budán, nekem Cinkotán válaszolta a kántor.
– Mennyit ér a király?
– Ha Jézust 30 ezüstért adták el, akkor a király is megér 29-et.
– Mit gondol a király?
– Felséged azt hiszi, hogy a cinkotai plébánossal beszél, pedig én nem vagyok pap, hanem kántor. Szólt a furfangos kántor.
A király jutalmul neki akarta adni a dömösi prépostságot, de nem fogadta el, hanem azt kérte, hogy kétszer akkora legyen cinkotán az icce, mint máshol. Úgy is lett, de bár a kántor agyafúrt volt, az árat elfelejtette megállapítani, így az is kétszer akkora lett. Az icce a középkorban széles körben használt űrmérték volt és való igaz, hogy Cinkotán kétszer akkora (1,68 liter) volt mint máshol (0,84 liter). A 150 éves török uralom alatt a terület a budai szandzsákhoz tartozott, a pesti náhijébe. Az itt lakóknak komoly terhet jelentett, hogy mivel a török-magyar határzónában éltek, mindkét részre adóztak. Azonban a török adóösszeírásokból pontos adatokkal rendelkezünk a korból a lakosság számára és az általuk termelt terményekre vonatkozóan. A fizetett adótételekből tudjuk, hogy búzát, babot, lencsét, kendert, káposztát termeltek, valamint a hordóadó utal a bortermelésre is. 1546-ban 39 családfő és 9 nőtlen férfi élt Cinkotán, ez a század során alig változott. Tendenciaként lassú fogyás figyelhető meg, mely az állandó harcokkal magyarázható. Pest és Buda visszafoglalásáért folyó harcok során a település teljesen elpusztult. 1690-ben Cinkota már pusztaként szerepel a feljegyzésekben. A falut 1699-ben új földesura, Beniczky Tamás váci kapitány, építtette újjá. Elsősorban felvidéki, evangélikus vallású tótok (szlovákok) települtek le a korábban színmagyar faluban. Vonzotta őket a többévi adómentesség, alacsonyabb úrbéri teher és a jó termőföld. A kedvező lehetőségeket sokan kihasználták és a falu hamarosan benépesedett és fejlődésnek indult. 1709-ben felépült az első iskola. A Beniczkyek a század vége felé egyre jobban növelték a lakosság terheit, ezen még Mária Terézia úrbéri rendelete sem segített, hiszen azt a földesúr csak annyira tartotta be amennyire épp gondolta. A XVIII. század elején épült a cinkotai evangélikus templom. Egyes falrészletei az Árpádkori templom maradványaiból vannak. Az épület gótikus részei pedig valószínűleg a település középkori templomának maradványai. Sajnos a török pusztítás miatt csak a templom maradt meg ebből az időből, más műemlék alig található a mai kerületben. Az akkori Cinkota határában, a mai Sashalom területén, áll a Cziráki kastély. Elképzelhető, hogy sokan nem ezen a néven ismerik, hiszen legalább tíz különböző elnevezése él a köztudatban, többek között Festetics-kastély, hiszen Festetics János építette 1792 és 1799 között. Grassalkovich-kastély, sokáig a Grassalkovichok birtoka volt. Gizella-kastély, mert állítólag itt állt a középkorban egy királyi vadászház, és Gizella királyné is szívesen járt ide. Bár ez sokak szerint csak népi hagyomány, mely abból ered, hogy Zsivora György a tornác fölötti timpanont Z.G. monogramjával látta el, és az emberek ebből szerettek volna Gizellára következtetni. A kastély sokáig siralmas állapotban volt, de szerencsére a közelmúltban egy tehetős család megvásárolta és az épület rangjához méltóan helyreállította. Bár a nagyközönség számára természetesen nem látogatható, hiszen lakásként használják, de kívülről is szemet gyönyörködtető, hogy ez az értékes műemlék újra eredeti fényében csillog. Vályi András Magyar Országnak leírása című művében 1796-ban a következőket írta: Czinkota. Tót falu Pest Vármegyében, földes Ura Beniczky Uraság, lakosai evangélikusok, fekszik Pesttől két órányira. A fenti idézet segítségével egy kicsit jobban megérthetjük a kor viszonyait. A település, mely kevesebb mint száz évvel később már a fővárossal szoros szimbiózisban működött együtt, ekkor még jelentős távolságra feküdt Pesttől. A XIX. század közepére a lakosok száma több mint 1000 főre duzzadt. Az 1867-es kiegyezés után a főváros jelentős fejlődésnek indult, 1873-ban létrejött Budapest. Ekkor még Cinkotán és környékén kizárólag mezőgazdaságból éltek. A gyáripar Budapestre koncentrálódott és az itt tapasztalt fellendülés jelentős befolyást gyakorolt a környező települések életére is. Cinkotáról is egyre többen vállaltak munkát Budapesten, azonban a település agrárjellege nem változott. Mindössze néhány helyi iparos volt: 5 csizmadia, 3 asztalos, 2 takács, egy-egy kádár, kerékgyártó, kovács, lakatos, szatócs. A több mint ezer lakoshoz képest valóban elenyésző. A többség bejárt a fővárosba piacozni, tejet, zöldséget, gyümölcsöt árultak, így nagyban hozzájárultak a világvárossá váló Budapest élelmiszer ellátásához. A környék fejlődése szempontjából nagy fordulatot hozott a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) által 1888-ban megnyitott helyiérdekű vasútvonal, melynek szerelvényei a Keleti pályaudvartól Cinkotáig közlekedtek. A vasút, mely a következő évben a Budapesti Helyiérdekű Vasút Rt. Tulajdonába került, jelentősen közelebb hozta a mellette fekvő településeket a fővároshoz, és hatalmas lendületet adott fejlődésüknek. Ennek eredményeként a korábban Cinkotához tartozó településrészek váltak ki: 1923-ban Sashalom, majd 1933-ban Mátyásföld. Ezzel szemben viszont a korábban Rákosszentmihályhoz tartozó Árpádföldet Cinkotához csatolták. 1930-ra Cinkota lakossága 5500 fő fölé duzzadt, de a település továbbra is megőrizte falusias jellegét.