Sashalom

Sashalom község története csak a XIX. század végéig nyúlik vissza, bár régészeti leletek bizonyítják, hogy a terület a honfoglalás idején lakott volt.  A középkorból azonban semmilyen településnek sem akadtak a nyomára.  A terület Cinkota határában fekszik és a feltételezések szerint idáig húzódott Mátyás király vadaskertje.  A területet szántók, legelők, mocsaras rétek borították, egészen 1882-ig, amikor is a tulajdonos Ehmann Viktor a felparcellázása mellett döntött.  Korábban ez a rész is a Beniczkyek birtokában volt, a  híres Nagyicce fogadóhoz hasonlóan, tőlük vásárolta meg Ehmann Viktor.  Bár gróf Beniczky Gábor a fogadót nem akarta eladni, de Ehmann egy ravasz trükkel kicsalta tőle.  Tudta jól, hogy a gróf hiú ember és ki nem állhatta, ha Cinkotáról Pestre hajtatott és az úton bárki megelőzte.  Ezért vásárolt két rendkívül gyors lovat, befogatott, és várta, hogy a gróf elhajtson mellette.  Ezután üldözőbe vette, és megelőzve hintóját üdvözölte.  Pestig oda-vissza előzgették egymást, végül a gróf belátta, hogy Ehmannak jobb lovai vannak és nincs esélye ellenük, átkiáltott neki, hogy adja el a lovait.  Ehmann azt válaszolta, hogy csak akkor adja el a lovakat, ha gróf eladja a cinkotai Nagyiccét.  Végül az üzlet megköttetet. Sashalom, melyet eleinte az ideköltöző sok postai és MÁV alkalmazott miatt Postástelepnek, majd a régi tulajdonos után Cinkota-Ehmann-telepnek neveztek, Rákosszentmihályhoz hasonlóan igen dinamikusan fejlődött.  Iskolát, gyógyszertárat, templomot építettek, sőt felső iskolát is, melynek épületében régebben a tanács, ma pedig az önkormányzati hivatal működik. Érdekes hogy itt az iskolából lett önkormányzati hivatal, míg Rákosszentmihályon a községházában ma a Kölcsey Ferenc Általános Iskola működik.  Az első világháború azonban komoly terheket rótt a településre, 1916-ban 30000 fő befogadására képes barakk épült orosz hadifoglyok számára, ami a háború után menekültek és nincstelenek szálláshelyévé vált, rengeteg gondot okozva Sashalomnak.