A XVI. kerületet alkotó települések közül Mátyásföld a legfiatalabb, és éppen ezért talán a legegységesebb arculattal rendelkező, legszebb része a kerületnek. A terület Sashalomhoz hasonlóan Beniczky Gábor tulajdonát képezte, tőle vásárolt 1887-ben Kunkel Imre a Budapesti Központi Általános Tejcsarnok Rt. igazgatója 75 kat. hold földterületet. Még ebben az évben 65 alapító tag létrehozta a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesületét. A Mátyásföld elnevezésnek történelmi előzménye nincsen, mindössze a már említett vadaspark és Rákosmező (ahol királlyá választották) közelsége, valamint az emberek iránta tanúsított szeretete miatt nevezték el Mátyás királyról az újdonsült nyaralótelepet. Mátyásföld rendezettsége és egységes arculata nem a véletlen műve. A nyaralótulajdonosok egyesülete alapszabályban rögzítette a területrendezési elveket: egy-egy telek nagysága 600-900 négyszögöl, az utcák 15 méter szélesek lehettek. Villa-rendszerű építkezést írtak elő, valamint a terveket nem csak a cinkotai elöljáróságnak, hanem az egyesületnek is el kellett fogadnia. A szigorú feltételeknek csak kevesen tudtak megfelelni, mégis a jó levegő, a szép zöld környezet, az egyszerű közlekedés sok felső- és középosztálybeli fővárosi polgárt vonzott. Mátyásföld területe egyre növekedett, pezsgő kulturális élet indult, és az infrastrukturális fejlesztések sem maradtak el. 1933 január 1-jén létrejött.
Mátyásföld (önálló) község.
Az első világháború alatti hadi konjunktúra idején a település határában telepedett meg a Magyar Általános Gépgyár. Az egyesület csak bizonyos feltételekkel járult hozzá a gyár felépítéséhez: füst nélküli üzemek, a gyár a nyaralótelepen kívül helyezkedjen el, csak szakmunkások dolgozzanak a gyárban. Hamarosan megnyílt a mátyásföldi repülőtér. 1918. július 4-én felszállt az első Budapest-Bécs repülőgépjárat, Magyarország első nemzetközi polgári járata. A budaörsi reptér megnyitásáig a mátyásföldi látta el a civil lakosság igényeit.