Kategóriák
helytörténet

Község Budapesthez csatolása

A négy (Árpádföldet általában nem szokták külön említeni) település meglehetősen különböző adottságokkal rendelkezett a XX. század 30-as éveiben.  Adott volt Cinkota, mint a legnagyobb múltra visszatekintő, falusias jellegű település, lakosai főleg mezőgazdaságból éltek.  Valamint a három fiatal község rendezett, egyenes utcákkal, friss parcellázásokkal, új közintézményekkel.  Sashalmon laktak a legszegényebbek, hiszen itt voltak a régi hadifogolytábor területén a nincstelenek, de a többi lakos is szegényebb tisztviselők közül került ki.  Rákosszentmihályon valamivel módosabbak laktak, míg a mátyásföldi villa-negyed ekkor még főként a közép- és felső osztály üdülőövezete volt.  A települések fejlődésüket, sőt létrejöttüket a BHÉV meg-épülésének köszönhették.  A vasút kötötte őket egymáshoz és Budapesthez is.  Már a második világháború előtt is felmerült a Nagy-Budapest gondolat keretében, hogy a fent említett településeket a fővároshoz kellene csatolni.  Ennek oka volt, hogy bár az itteni telepek nem voltak az alvótelepülések tipikus példái, a lakosok mégis ezer szállal kötődtek Budapesthez, többségük a városból költözött ki.  1950. január 1-jén Budapest XVI. kerületeként a főváros része lett.  Arculatát szerencsére amennyire lehet sikerült megőriznie, nem vált betondzsungellé, a pesti oldal talán legzöldebb kerülete maradt az elmúlt ötven évben is. (De ez már egy másik történet.)

” … a Centenáriumi emlékmű az első világháborús emlékmű, és az országzászló átalakításából készült 1948-ban.”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .